Reag próba
Üdvözöllek nálunk
Felhasználónév:

Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Postagalamb központ
✥ Bátran üzenj ✥



Legújabb történetek
✥ feltörekvõk írásai ✥

✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:18 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:13 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:12 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:12 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:11 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:10 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:09 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:09 pm ✥
✥ Kedd Okt. 24, 2017 6:06 pm ✥
Népszámlálás
✥ Párizs lakói ✥
Akik erre járnak
✥ Várunk mindenkit ✥

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs



A legtöbb felhasználó (11 fő) Kedd Júl. 18, 2017 6:47 pm-kor volt itt.
Történet írók
✥ fantázia szárnyal ✥

 

Share| .

✥ Szeretettel Panda tollából
Témanyitás ✥ Reag próba •• Pént. Május 05, 2017 11:24 pm

Szavaira pár pillanat erejéig meglepetten pislogtam, mert kár lenne azt állítani, hogy már bízom benne, viszont azt is tudtam, hogy anyáék nem hinnék el azt, ha azt mondanám, hogy egy barátomnál vagyok, aki történetesen eléggé nagy befolyással bírhat. Legalábbis abból ítélve, amit mondott és ahova tartunk. Végül lenyomtam a gombot és kicsit türelmetlenül vártam azt, hogy végre valaki beleszóljon a telefonba. Amikor viszont meghallottam anya hangját, akkor a békesség kisebb hulláma könnyedén járta át a lényemet. Örültem annak, hogy jól vannak.
- Szia! Nincs semmi baj, csak kicsit a munkám közbeszólt. Sajnálom, hogy nem értem át a szokásos családi vacsorára. – így talán végre Raphael is belátta, hogy miért volt annyira fontos telefonálnom, mert ma jelenésem lett volna, ha nem szól közbe ő, se az a félig halott ember vagy éppen az, ami valójában vagyok. Nem értem, hogy miként lakozhat bennem ekkora bestia és fogalmam sem volt erről. Miért most? Miért nem tudott akkor már örökre rejtve maradni? – Nem, tényleg nincs baj. – a torkom összeszorult, hogy hazudnom kell, de más esélyem nem volt arra, hogy ne aggódjanak tovább. - Costa hajózási vállalat ügyvezetőjének az apja beteg és ápolót kerestek. Gondoltam elvállalom, csak néhány napról van szó, aztán majd átjöttök hozzám és bepótoljuk az elmaradt vacsorát. – mosolyodtam el, miközben a szomorúság könnyedén csillant meg az íriszeimben. Nem szerettem hazudni. Pláne nem a családomnak. Végül szép lassan elköszöntünk egymástól, kinyomtam a hívást, majd a telefont az ölembe ejtettem, de nem mondtam semmit se. Helyette inkább az ablakon át bámultam kifelé. Szükségem volt rövid időre a csendre..
- Ohh, igazán sajnálom, hogy megzavartam a fagyizási terveit, de akkor meg miért nem hagytál ott? – kérdeztem meg egy kisebb grimasz keretében, hiszen nem volt szokásom így viselkedni, de eléggé felzaklattak az este történtek. Vért ettem, megtámadtam valakit és most meg egy idegen kocsijában ülök és hozzátartok. Ez több mint sokk volt számomra és mellé még hazudnom is kellett a szüleimnek. Egyik se volt éppen olyan, amitől a boldogságtól sugárzó arccal kellett volna jelenleg pillantanom a világra.
Szavaira rémület apró szikrái ültek ki arcomra, majd egy aprót ajkamba haraptam. – Ha ezzel akartál megnyugtatni, akkor elárulom, hogy eléggé borzalmasan csinálod. – szólaltam meg óvatosan, hiszen ki tudja. Lehet, hogy saját magára gondolt, bár eddig nem tűnt olyannak, aki nőket tartogatna a pincéjében, de hát egy bárány bőrbe bújt farkas is lehet, aki most még teszi a szépet, aztán majd lecsap. Hogy féltem-e? Egyre inkább, ahogyan egyre jobban össze is zavarodtam, így talán nem volt meglepő, hogy amikor visszanyertem az akaratomat, akkor lekevertem neki egyet. Nem voltam büszke a tettemre, azt se tudtam, hogy honnan nyertem a bátorságot, de mire észbe kaphattam volna, addigra már megtörtént.
Örültem annak, hogy nem kezdtek el parádézni azon, hogy inkább a szobámat választanám a házura helyett. Nem vágytam most még több társaságra, ahogyan kérdéseket se bírtam volna normálisan megformálni, mert túl sok minden kavargott mélyen legbelül. Meg talán féltem is volna feltenni őket, hiszen ki tudja, hogy milyen választ kapok. Most egy kis magány jót fog tenni, legalábbis reménykedtem benne, majd holnap kérdezek, hiszen innen megszökni úgyse tudnék sehova, mert nem két percre van a város. Egy aprót sóhajtottam erre a gondolatra, de hát ez van.
Lépteim lassúak és óvatosak voltak, mintha féltem volna attól, hogy tilosban járok. A köntösömet nem viseltem, hiszen amikor felkeltem még nem terveztem azt, hogy ki fogok menni a kertbe, de igazából ez az egész hálóruha is fura volt számomra, mert nem volt szokásom ilyeneket viseli. Biztosan más nők megteszik, hogy jobban tetszelegjenek egy férfinak, de én nem ilyen voltam.
Először fel se tűnt, hogy van társaságom, mert túlzottan elmerültem a gondolataimba és egy számomra ismeretlen érzés vezérelte a lábaimat. Amikor viszont egyre közelebb ért, akkor újra elfogott az az ismerős érzés, mint a parkban és most már tudtam azt is, hogy azért érzem, mert ugyanolyanok vagyunk, vagyis ami a bennünk lakozó szörnyet illeti. Abban a pillanatban, amikor megfogta a kezemet, akkor pár pillanat erejéig összerezdültem, de még se ellenkeztem. Követtem őt az egyik tó irányába. A bőröm könnyedén lett libabőrös az esti szellőnek köszönhetően és kicsit fáztam is, de még se törődtem vele. Ahhoz túlzottan is érdekelt, hogy mire készül vagy éppen miért csábít annyira a víz. Meglepetten pislogtam párat, amikor elkezdett vetkőzni, mire sietve fordítottam el a fejemet… nem volt szokásom csak úgy megbámulni senkit se, meg talán kicsit zavarba is jöttem, hogy csak úgy ledobta a nadrágját. Jesszusom, talán inkább most kellene menekülnöm és elfutni, hiszen talán még esélyem is lenne, mert a hangok alapján egyre beljebb sétált a vízbe. Végül visszafordítottam a fejemet és a pillantásommal őt figyeltem, de nem mentem beljebb, hiába csábított a víz. De aztán ami ezek után következett. Mondhatni kisebb sokkot kaptam, előbb még ott állt, majd helyette egy ló. Komolyan, itt valami hülye átverés megy? Aztán pedig a hangja csendült az elmémben, mire ijedten rezdültem össze és pillantottam körbe. Hátráltam pár lépést és onnan figyeltem őt kicsit remegve, hiszen fáztam, ha esetleg közelebb jött, akkor nem mozdultam, ha nem tette, akkor olyan volt, mintha a szellő minden akaratomat felülírt volna és felé lökött volna. A kezem megremegett, de végül óvatosan megérintettem a fejét és gyengéden simítottam rajta végig. Gyönyörű volt, de mégis hihetetlen…
- Nem, én ezt nem tudom! Ez kész örültség!  - szólaltam meg végül sietve, amikor rájöttem, hogy mit teszek és a kezemet is elhúztam. – Én nem tudok lóvá változni! Ez az egész csak egy álom. Hamarosan felébredek és rájövök arra, hogy ebből semmi se igaz. – feleltem komolyan, majd siető léptekkel indultam el kifelé a vízből. Az se érdekelt, hogy a legtöbb helyen már testemhez simult teljesen a hálóruha és áttetszővé vált a víznek köszönhetően. Sietve indultam el vissza a házba, ha lehetőségem volt rá a sötétbe burkolózó kertben, amikor hátrapillantottam rá. Csábító volt, de mivel nem figyeltem az orrom elé, így egy másik tóban kötöttem ki. Teljesen beleestem és csurom víz lettem és olyan volt, mintha beszélt hozzám volna a víz, mintha hívogatott volna és akkor valami fura érzés kerített hatalmába, ahogyan meg akartam próbálni kimászni abból a hülye tóból és elfelejteni ezt az egész rémmesét… Legközelebb, amikor lepillantottam, akkor nem a megszokott arc pillantott vissza rám, hanem egy [Only mods are allowed to see this link], de nekem pont ennyi elég volt, hogy ijedten kezdjek meg kihátrálni és talán ennek következtében még neki is mentem, ha időközben közelebb jött.
~ Mi? Miért történik ez? Hogyan? ~ fogalmam sem volt arról, hogy érti-e a kérdéseimet, vagy hallja, hiszen ezek automatikusan törtek utat maguknak az elmémben. Hiszen ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most már még inkább.

avatar
Admin
Tell me your secrets
223
♢ posztok :
2017. Apr. 01.
♢ Join date :
26
♢ Age :
Quess what?
♢ Foglalkozás :
My pretty face will be here
♢ karakter arca :

Reag próba
Second Chance frpg
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Reag kódok
» Magamnak reag kód

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
singasong :: apróságok, ami kell-